A gitárórákról és a tanítási filozófiámról

Magam is gitáros vagyok, ezért a zenét természetesen a gitáron keresztül ismertetem meg a tanítványaimmal. Nekem azonban a gitár csak egy eszköz, hogy kifejezzem magam. Éppen ezért én úgy gondolkodom erről, hogy én zenélni tanítok embereket, nem pedig csak gitározni. Nyilván a hangszernek vannak sajátosságai, korlátai, azonban ha valaki egyszer ezekre már valamilyen szinten rálát, és nem jelentenek korlátot neki, akkor nagyszerű érzés a zenéről globálisan gondolkodni. Olyan ez, mint mikor hallgatjuk egy kedvenc dalunkat, és nem csak a gitársávra figyelünk, hanem az egészre egyben. Mindig az egész zene van hatással ránk, holott annyi sok részből tevődik össze.

Amit tanítok az az, hogy hogyan hallgassunk tudatosan, elemezzünk, értsünk, írjunk, játsszunk, adjunk elő, improvizáljunk, rögzítsünk és szerkesszünk zenét. Természetesen akit csak az egyik vagy csak egy másik érdekel, annak csak azt tanítom.

A majd’ húsz év tanulás és tanítás alatt, kidolgoztam a saját tantervemet, amire sok ezer oldalnyi más könyv, oktatóanyag és kotta  elemzése és megtanulása során jutottam. Nekem is sok gitártanárom volt és volt egy pár, akiktől igazán sokat tanultam. Ezen tapasztalatokat is beépítve jutottam arra a döntésre, hogy nem más emberek anyagából tanítok, hanem a “saját könyvemből” dolgozom.

Minden tanítvány más és más, éppen ezért másként is kell tanítanom őket. Más a tempójuk, a szorgalmuk, a zenei ízlésük, vagy akár a  tehetségük. Ez teszi számomra izgalmassá a tanítást és ezért lesz élvezetes számomra is. Fontosnak tartom, hogy megtudjam, milyen zene érdekli az új taníványokat. Hiszen ha valakit pl. a blues érdekel, ezen az úton fogom gitározni tanítani, egyengetni az útját és nem tanítok neki jazz akkordokat, vagy klasszikus darabokat. Így lesz a zenei tanulmány élvezetes neki is és nekem is. Természetesen van úgy, hogy  megérzem, hogy valakinek tetszene egy másmilyen stílusú dal is és teszünk egy kirándulást ilyenkor. Vagy csak megpróbáljuk. Volt, hogy így szerettettem meg a jazzt tanítványokkal, akik nem gondolták volna, hogy egyszer majd szeretni fogják.

Az új tanítványok korhatár nélkül, ebbe a szellemiségű oktatásba kapcsolódnak be.

Szeretem hangsúlyozni a zeneelmélet fontosságát. Akkor válik egy zenei élmény teljessé, ha nem csak halljuk, vagy játsszuk, hanem ha értjük is amit hallunk. Elmondhatatlan különbség így egy dalt eljátszani, vagy akár csak így zenét hallgatni. Azt a példát szoktam felhozni, hogy megtanulhatok egy verset egy idegen nyelven, de ha nem beszélem azt a nyelvet nagyon jól, akkor nem érthetem meg teljesen. A költemény csak betűk és szavak halmaza marad, mert a lényeg a mondatok mögött, tehát az egészben van, ami pedig rejtve marad. Én pontosan így gondolkodom a zene és a zeneelmélet közti kapocsról is.

A jazztől a zene a legszebb dolgot kapta, amit csak kaphatott. Az improvizáció ajándékát. Ezt az élményt próbálom én is az óráimba belecsempészni. Az improvizáció nemcsak szabadság, de a pillanat zeneszerzése is. Hívhatjuk egy rock számban gitárszólónak is, de akár egy pop dalban csak úgy egy kicserélt akkord is lehet rögtönzés. Az improvizációnak kismillió megnyilvánulása lehet a zenén belül, ami egy nagyon izgalmas dolog. Ezt a tanulás legelejétől el lehet akár kezdeni tanítani. Korábban is említettem már, hogy nem csak arról szól a dolog, hogy egy hangszeren tanulunk, hanem ZENÉLNI tanulunk azon a hangszeren.

Mindamellett, hogy tanítom a megkerülhetetlen technikai készségeket (skálák, akkordok, arpeggiok, stb.) attól függően, hogy ki mit akar tanulni és hogy milyen szinten van, a kreatív munkára is nagy hangsúlyt fektetek. Ez azt jelenti, hogy mindamellett, hogy dalokat tanulunk és analizálunk, továbbá  szólókat, és darabokat, amiket más zeneszerzők írtak, a kicsit haladóbb tanítványokkal próbálunk zenét írni, kvázi alkotni is, ha szeretnénk. Lehet ez csak egy pár akkord, vagy egy kisebb dallam, vagy akár egy egész kompozíció is. Előbb én segítek nekik, majd ők próbálgatják  a szárnyaikat.

A zenetanulás elengedhetetlen része, hogy élvezzük azt, amit csinálunk. Az pedig ha egy másik emberrel közösen játszhatunk, nagy örömforrás lehet. A közös játék is fontos szerepet kap az óráimon. Gyakran együtt játszom a diákokkal, vagy haladóbb gitárosokkal jammelünk.